Más olvasnivaló

Nem közvetlenül, de azért valamelyest ide kapcsolódó cikkek.

A Momentán Társulat egyik meghatározó tagjának hangját sokan ismerhetjük, ugyanis gyerekkora óta szinkronizál és rajzfilmektől kezdve sorozatokon át a mozifilmekig a mai napig gyakran kölcsönzi a hangját a legkülönfélébb figuráknak, ismert színészeknek. Molnár Leventével az improvizációs színházról, az impró és a játékok pozitív hatásairól, valamint a szinkronizálásról is beszélgettünk.
Sokan már akkor is féltették, amikor még csupán feleennyit énekelt. Ám László Boldizsár, a 2017/18-as évad egyik Kamaraénekese láthatóan, sőt hallhatóan jól bírja az extrém terhelést, és kimondottan szereti a tenort próbáló, nagy feladatokat. - Edita Gruberovával közös Roberto Devereux-előadással
László Ferenc / Papageno
Tóth Árpád karnagy, egyetemi és középiskolai tanár, a Csíkszerda improvizációs kórus vezetője - és egyben zseniális pedagógus. Miért félnek az emberek az énekléstől? Hogyan néz ki egy ének-zene óra a Kisképzőben? Milyen egy jó pedagógus? Hogyan lehet összefogni egy több mint száz főből álló kórust? Miért ábrándulnak ki a tanárok az oktatásból?
A Vörös Postakocsi Zsöllye rovata a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban dolgozókat mutatja be: a színészeket és azokat, akik nélkül ugyancsak nem lenne előadás: az ügyelőt, a súgót, a színpadmestert és a többieket. Ezúttal Gulácsi Tamás színművészt, aki számára a színész-lét a minden, aki szerette a baltát a fejben, s aki a zenében mindenevő.
Valcz Péter jegyzete, akinek a Mary és Max című előadása a tatabányai MOST Fesztiválon elnyerte az MMA különdíját, és vele 250 ezer forintot. Valcz Péter írásának közlése előtt egy kis helyzetkép: A Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amióta sokak által vitatott módon 2011-ben köztestületté vált és egyre jelentősebb költségvetési pénzek felett diszponál, több színházi fesztiválon adott ki különdíjat, amelyek mellé (köz)pénzeket is mellékelt.